Lassú

Lassú füst egy szőke, csontos fiú körül. Szülei sokáig próbálkoztak, orvosi segítséggel is, mire sikerült ez a gyerek. Nagyon vigyáztak rá. Tizennyolc éves. Látom gyerekkora óta, most is, minden reggel, a megállóban. Ahogy jön a busz, gyorsan beleszív a cigarettába hármat-négyet, mintha csak azon kapna levegőt, hüvelyk- és mutatóujjával csípi, aztán elengedi, nem tapos rá. A füst maradékát a buszon fújja ki. Hunyorgó, kemény ember akar lenni.
Azt hiszem, sikerülni fog.
Fölszáll, az eldobott filter a légörvénytől odébb gurul az okkersárga köveken. A tegnapi is ott van még, az már nem mozdul.

Messze

Klárikának sötét pergamenszínű arca, vállig érő haja és borszaga van.
Nem kell ám végighallgatni, amit mond – kapod a figyelmeztetést a csongrádi sörözőben, de úgy érzed, ha már nem adsz neki pénzt, jobb sorsot, mert nem, legalább végig kell hallgatnod, amit mond. Ennyivel tartozol neki. Klárika fogja a vállad, és csillogó szemmel magyarázza neked, hogy az vajon milyen lenne, ha ő, mint rákos beteg, „fölszerelné magát” – és mutatja, hogyan vesz magára valamit –, és odaállna az utcán a Soros György mellé, megnyomná a gombot – és mutatja, hogy kell működésbe hozni egy robbanómellényt.
– Messze van – mondod neki.
– Kicsoda? – csodálkozik. – Milyen messze?
És ekkor – mindegy, hogy rettegsz boldogan, vagy szégyenkezel – érzed, hogy ez most nagyon fontos pillanat.

Tele van

Székhelyi József és Pál Tamás szerda este a szegedi IH Rendezvényközpontban a Szép jó estét, Mr. Green! című darabot adta elő. A jegyen az áll: "tolerancia két részben, klezmerrel". New Yorkban egy zsidó hagyományok szerint élő idős özvegyembert fellök autójával egy fiatal férfi, akit szociális munkára ítélnek: a bácsiról kell gondoskodnia. Erről szól a darab, interneten utána lehet nézni. Aki szereti tudni, mire vált jegyet, utána is néz, hogy ne érje meglepetés, bár biztosan vannak hazárdőrök. Ahogy elcsendesedett a taps, és szedelőzködtünk, egy férfi azt mondta komoly arccal a párjának, előttem: „Tele van velük a parlament is, de hát mindegy...” Nincs mese: ha egy előadás jó, nemcsak a színpadon, a nézőtéren is zajlik a dráma.